Horgos ünnepelt

A cikkhez képgaléria tartozik.

A Havas Boldogasszony Római Katolikus templomban kezdték a megemlékezést vasárnap délután Horgoson. A falu napját is ünnepelték, illetve megemlékeztek a márciusi ifjak hőstetteire is, melyet három helyszínen, méltóképpen tartottak meg a horgosiak, a helyi közösség szervezésében. A templomban Horgos újratelepítésének évfordulójára emlékeztek, az 1771-es március 11-ei alkalomra, amikor Kárász Miklós adománylevelet kapott Mária Teréziától a területről és a betelepítés lehetőségéről. Történelemi visszaemlékezést Gonczlik Ákos hittantanártól hallhattak az egybegyűltek.

– Múltunk ismerete nagyon fontos abban, hogy otthonunknak érezzük azt a települést, ahol élünk. Törekednünk kell arra, hogy értékeljük szülőföldünk kincseit és azokat megismertessük a felnövekő generációval. Több, mint 250 év után ma is emlékezni gyűltünk össze, itt a Kárász család által építtetett templomba, melynek kriptájában helyezték örök nyugalomra falualapítóinkat. Már 1749-ben megíródott Pozsonyban egy szerződés, amelyben a királynő Kárász Miklósnak és feleségének Temesváry Anna Máriának és leszármazottjainak adja örök jogon Tisza-Szent Péter és Horgos pusztákat. Az adományozólevél végül a történelem viharában feledésbe merült, és 1771 március 11-én vált hivatalossá, azaz Kárász Miklós megkezdhette a falu betelepítését. 1771 szeptemberében érkeznek meg a faluba az első lakók, és egészen 1772 végéig folyamatosan növekszik a falu lakossága. A Kárász család a horgosi nyári kastélyát 1780-ban kezdik el építeni, amely ma is áll, habár bőven megtépázott állapotban, részben felújítva várja sorsának jobbra fordulását. 1792-ben megkezdődik a mai római katolikus templom építése, amelyet akkor a Tisza közelsége miatt Nepomuki Szent János tiszteletére szentelnek fel, 1795-ben. Az oltárkép, ami ma a szentélyben oldalt található, illetve a két mellékoltár képpel együtt Jakobey Károly festőművész munkája.
Vannak nekünk Horgoson, olyan értékeink, amelyek öregbítik szeretett falunk hírnevét, csak szeretünk erről megfeledkezni és csak a negatívumokra koncentrálni. Lehet másnak Horgosról csak a határ jut eszébe, vagy épp a pirospaprika, de ha jól bele gondolunk és szétnézünk, nekünk helyieknek sokkal többet jelent ez a falu. Vasárnapról vasárnapra itt vagyunk ebben a templomban és tudjuk, hogy 230 éves az idén, hogy a vidék egyik legidősebb temploma? Hányan tudják, hogy Horgos határában van egy Árpád-kori templomrom? Hogy Kamaráson még mindig vannak olyan szép villák, még ha kicsit kopottabb állapotban is, mint Palicson? Élnek a hagyományaink és ezeket évről évre ápoljuk. De ne feledkezzünk meg, hogy ha a Szent István szobrunkat is megmérnénk és a mellszobor méretéhez hozzáképzelnénk a testét is, lehet nekünk lenne a világ legnagyobb Szent István szobra. Lehet ezek apróságok, de a mi kincseink – mondta el többek között  Gonczlik Ákos.

A történelmi visszatekintő után a Kárász család sírboltjánál, a templomkertben helyezték el az emlékezés és tisztelet virágait. Horgos Helyi Közösségének nevében Sors Róbert és Balázs Piri Gábor. Magyarország kormányának képviseletében Nagy Dániel, a szabadkai főkonzulátus konzulja, illetve az Országgyűlés tagja, Mihálffy Béla.

A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Németh Ernő, a tájékoztató bizottság tagja hajtott fejet a sírbolt előtt. A magyarkanizsai önkormányzat képviseletében Fejsztámer Róbert és Újvári Zsombor koszorúztak. Domaszék önkormányzatának képviselője, Sziráki Krisztián is tisztelgett. A Vajdasági Magyar Szövetség nevében Ótott Róbert, Fehér Szabolcs és Kónya Róbert, míg a Vajdasági Magyar Szövetség horgosi tagjai közül Samu Tibor és Vass Zoltán járult az emléktábla elé. A helybeli Kárász Karolina Általános Iskola képviseletében Gulyás Túrú Anita és Dózsa Gabriella koszorúztak, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nevében pedig Sós Nóra.

Ezt követően a Kossuth táblánál helyezték el a koszorúkat. Azért is bír nagy jelentőséggel ez a horgosiak számára, mert itt neveztek el először utcát Kossuth Lajosról, melyre méltán lehetnek büszkék.
Az emlékezés és ünneplés itt még nem is ért véget, ugyanis a színültig telt művelődési otthonban ünnepélyt tartottak, ahol a falu apraja-nagyja fellépett.
Sors Róbert, a helyi közösség tanácselnöke tartott ünnepi beszédet, melyben kiemelte az összetartás és a folyamatos fejlesztés fontosságát is.

– Nem számít, milyen akadályok jönnek, mindig találunk megoldást. Mi mindig többet harcolunk, és ha lassan is, de mindig megvan az eredménye. Az elmúlt időszakban például utcákat javítottunk és járdákat építettünk, szennyvízcsatornával bővült a falu, a temető biztonságáról is gondoskodtunk. Elengedhetetlenül szükséges Horgoson a huszonnégy órás rendőri jelenlét is, hogy minden eddig elért eredményt és állapotot meg tudjunk őrizni, ami a közbiztonságot illeti – mondta többek között Sors Róbert, aki a határon átnyúló pályázataikról is beszélt, melynek folytán még több támogatást és figyelmet kap az asztalitenisz például, de azt is elárulta, hogy Aleksandar Tišmának is hamarosan emléket állítanak.

Minden évben elismerést is kiosztanak azoknak, akik a közösségért sokat tettek. Ezúttal Veselinov Ibolya, idén nyugdíjba vonult óvónő, a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény egykori igazgatónője vehette át a díjat, melyet a színpadon meg is köszönt, és elmondta, hogy nagy öröm számára, hogy Horgos méltónak találta erre az elismerésre.

A horgosi falunapi ünnepély és megemlékezés vasárnap estébe nyúlóan zárult, méltóképp megünnepelték az évfordulókat és éltették településüket.